Régi vám

Két rövid, vaku villanásnyi kerékpáros történet.
A helyszín ugyanaz. A Szentendrei úton, ahol véget ér a kerékpárút, régen rendőr posztolt. (Csak emlékeztetőül: a fővárosba bevezető utakon, ahol az elérte a település határt, a háború előtt vám sorompó volt. A szoci időkben ezekre a pontokra rendőrt állítottak.)
Az időpont nincs meg, de azért sejthető. M á r  volt kerékpár út, m é g  volt rendőr.

Kerékpáros túrázó barátaimmal jöttünk a Duna-kanyarból. Valamiért lemaradtam, a fiúk megvártak a régi vámnál. Amikor észrevettem őket, a rendőr körül álltak, de nagyon szorosan.
Tűnődtem. Megállította őket, igazoltatni? Valami balhé keletkezett és most meglincselik a derék posztot? Amikor látták, hogy közeledem, otthagyták a kék ruhást és nyeregbe pattantak. Később tudtam rákérdezni:
 - Mi volt ez?
 - Áh, semmi! Beszélgettünk. A rendőr is bringázik, gyári Champion-ja van!

* * *

Kerékpáros találkozó volt Kisorosziban. Hazafelé kicsit előre szaladtam, de a régi vámnál félreálltam. A rendőr mellett valami buszmegállónyi aszfaltcsík volt a járdán, ott vártam. Szentendre felől feltűnt egy bringás csapat. Koma Laci, Smaza Peti, Cserjés Tibi és egy egész csomó sportos nyargonc. Fegyelmezetten, kettős sorban suhantak nagytányér-kónuszban. És teljesen szabálytalanul.
A rendőr nem hitt a szemének! Nem a kerékpár úton?! Egymás mellett??!
Megrángatta a zubbonyát, megemelte a nadrágszíjat, ellenőrizte a tányérsapkát.
Keményen lelépett az úttestre, a sáv közepén szembe fordult a kerékpárosokkal és feszesen felemelte a jobb karját.
A bringások, ahogy jöttek, negyvennel elsuhantak mellette. Az egyik sor jobbról, a másik balról. Fékezés nélkül, elegánsan.
Az úttest kiürült, csak a rendőr állt ott felemelt kézzel...