2012. november 30., péntek

"Egy kis óvoda"

Fogdoshattak repülőgépeket

Nyugodtan megírhatom már, a legkisebb gyerekem is gimnazista, unoka pedig még nincs.
A kis összefoglaló apropója, hogy kedvenc (általános) iskolám csapata elhozta ez első helyet egy rangos sakkversenyről. Pedig, a mai fiatal tanítónénik - sajnos - már nem tudnak sakkozni. Régen a napköziben mindig ott volt a felállított tábla és a gyerekek nagyszerű partikat vívtak.

Amikor (régen) legnagyobb gyermekem elérte az óvodás kort és beírattuk a megfelelő intézménybe, remek visszajelzések érkeztek. Jól érzi magát, sokféle dologgal találkozik.
Egyszer én mentem érte délután. A csoport szoba a következőképpen nézett ki: balra két összetolt szekrénnyel leválasztottak egy kis kuckót. Ki volt bélelve takarókkal, párnákkal. Aki nagyon elfáradt, ide húzódhatott pihenni, szundikálni. Ám ez volt a napi mese (fel)olvasás színhelye is.
A bejárattól jobbra egy galamb, kicsit távolabb tengeri malacok. A szembe falnál egy számítógép működött. (Akkoriban még nem volt nagyon elterjedve, talán egy 286-os volt.)
A szoba közepén két gyerek sakkozott.(!) Először azt hittem, csak bohóckodnak a bábukkal, de  figyelve a partit, kiderült, hogy bizony mérkőzés ez a javából.
Az óvónéni minden délután kivitte a gyerekeket az udvarra. Esőben is.
Minden héten valahova kirándultak. Például a piacra, ahol vásárolgattak is. Vagy a kerületi tűzoltóságra, ahol a kosaras járgány a legnagyobb magasságba emelte őket. Esetleg a vitorlázó repülőtérre, ahol - ha nem is repülhettek - fogdoshattak repülőgépeket és hallgathattak történeteket.
Nem akarom sokáig nyújtani a beszámolót, de valami még megérdemli a nyilvánosságot.

Közeledett a gyereknap.
Kati néni az egyik asztalos apukával csináltatott egy domború tetejű "kincses ládikát".
Egy másik szülő bejáratos volt egy nagykereskedésbe, szerzett egy csomó jópofa játékot.
A harmadik apuka - aki reggelente mindig fut egyet - felvitte a játékokkal tele ládát a Hárs-hegyre és egy megbeszélt bokor alá elrejtette.
A kitűzött napon, reggeli után elindult a kis csapat az erdőbe, "kincset keresni".
Nem kell mondanom, megtalálták!
Micsoda öröm volt! Hetekig, hónapokig emlegették az esetet.

Kívánok Önöknek (gyermekeiknek, unokáiknak) hasonló óvónéniket, pedagógusokat!

2012. november 23., péntek

"Ez most egy szigorúan szakmai bejegyzés. Csak kerékpár szerelői érintettség esetén javasoljuk kattintani!"

Láncbontó kérdés



A mellékelt fotón két alapvető szerszámunk látható. A Rohloff már sok éve húsz rugó feletti anyagi terhet jelentett. Dalolva kifizettük, mert német minőség (-nek tűnt) és élethossz garanciát vállaltak rá. Sajnos kiderült, hogy pont egy évet bír. A fő ok a használhatatlanná válásra az "A" betűvel jelzett rész rövidsége. Kikopik, kikotyogósodik és a stift máris ferdén tol.
Vettünk újat, az is csak egy évet bírt. Abból még a keményfém lapka is kitört. (Azért az egy érdekes történet volt, mert a lapka egy zsákfurat alján van...)
Itt már feldőlt a borjú bennünk és kiküldtük Németországba, garanciát érvényesíteni.
Hát, nem voltak túl elegánsak, közölték, hogy elhasználódott... Az a gyanúnk, hogy ez egy jó minőségű amatőr szerszám, de semmiképpen nem műhelybe való. Ezért többet nem vettünk.
(Ha jól látom, már "Revolver 3" -nál tartanak, de azt a menetes részt egyszerűen nem képesek meghosszabbítani. Nem tanulnak.)
Ellentétben a kicsi sárgákkal, ott Tajvan szigetén. A piros nyelű szerkezet negyed annyiba kerül és a képen látható legalább öt éve üzemel már nálunk. Adnak hozzá pót stiftet, de még nem kellett cserélni. Se el nem kopott, se el nem görbült, pedig - elhihetitek - sokat van kézben...

Vélemény?

2012. november 20., kedd

"Most vásárlói aranyköpések következnek. Nagyon remélem, hogy a kedves kollégák legalább ilyen jókkal fogják kiegészíteni!"

Elasztométeres

- Vennék egy egyszerűbb kilóméterperórát!

- Kérek egy hátsó belsőt!

- Ez a villa rugós vagy elasztométeres?

- Nagyon régi már a levegő a gumikban, kérem cseréljék ki!

A hölgy, akinek kormánya olyan zsúfolt volt már, hogy egy cérnaszálat sem lehetett volna rátekerni, de feltétlenül fel akart még valamit szereltetni: (A műszerészhez.) - Az Ön szakmája, oldja meg!

- Tessék valami csinálni a fékemmel! Túl erős!

- Csókolom! Gumi van?






2012. november 19., hétfő

"Aki nem olvasta a blogom korábbi bejegyzéseit, talán nem is fogja érteni az alábbiakat"

A köpenyem zsebébe

Korábban írtam néhány kerékpáros nagykereskedésről. Jót és rosszat is.
Nos, akinek a boltjáról nem voltam nagy véleménnyel, azt feltételezi, hogy azért írtam jót egy másikról, mert annak főnöke fizetett ezért nekem. (!)
Ezt a sztorit nagy vidámság közepette ismertették velem az utóbbi kereskedés pultjánál.
Rögtön észnél voltam:
- Na és mennyi pénzt is fizettetek nekem?!
Sajnos továbbra sem kaptam semmit, csak egy tréfával ütötték el a dolgot:

Főorvos a kórteremben az egyik beteghez:
- Feri bácsi!  Maga tett a köpenyem zsebébe ötvenezer forintot?
- Nem, főorvos úr!
- Na, és miért nem?

2012. november 7., szerda

"Friss történet a pult mögül, egyenesen."

Egyezzünk ki

 - Jó napot kívánok! Vennék ilyen bigyókat, meg egy ilyet is!
- Tessék, itt vannak.
- Úgy számolom, adnék értük egy ezrest.
- De ez itt összesen ezerhetven.
- Nem kapok hetven forint engedményt?
- Miért nem én kapok harminc forint borravalót, és akkor ezerszáz?
- Na jó, egyezzünk ki ezerhetvenben.
- Rendben! (:-)