Csobbant
Kereskedőtársaim és a szakma más bennfentesei jól fogadták eddig megjelent gondolataimat, de úgy tűnik többek számára kellemetlen olvasgatni írásaimat. (Most nagyon tapintatos voltam...)
Mintha követ dobtam volna némely állóvizekbe.
A legszebb, hogy ma olyan valakinek a tiltakozása/fenyegetése ért el hozzám, akinek az intézményéről még nem is írtam.
Azért ez már sikertörténet, nem?
Sok igazi újságíró csak álmodozik ilyen hatásról!
Felmerül a kérdés, hogy akik találva érezték magukat, miért nem a rendszer hibáinak kiküszöbölésére fordítják energiáikat, miért engem akarnak elhallgattatni?
Amúgy pedig, tessék a helyreigazítás:
Kedves Blog Olvasók!
Sajnálattal kell megállapítanom, hogy csúnyán visszaéltem a bizalmatokkal és rendesen megvezettelek Benneteket.
Természetesen egy szó sem igaz abból, amit korábban leírtam a nagykereskedésekkel kapcsolatban.
Megint csak sajnálom. Tényleg.
A fiatalember megismert, köszönt, mosolygott és felfutott velem az emeletre!
A teremben minden lámpa égett, az alkalmazottak végig kísértek a polcok között és felhívták figyelmemet az újdonságokra.
A pénztárnál soha nincs várakozás.
És harmadszor is, kérlek, bocsássatok meg!
Látom a fiúk már felsorakoztak, puskák rendben.
Indulhatunk, Atyám!
Ezzel magukat minősítik a nagykerek. Nem hogy örülnének, hogy valaki tükröt tart eléjük. Mert akkor észrevehetnék a hibáikat, és kijavíthatnák a későbbi nagyobb haszon reményében. De amíg a mogorva nagydarab raktáros aznapi hangulatán múlik, hogy rendben megkapod-e a cuccot, vagy azon hogy micike be tud-e érni a pénztárba nyitásra (hiszen nagy dugó van!), addig nincsen miről beszélni. Én kívánom a nagykerek legnagyobb részének, hogy jöjjön be egy igazi nyugati, aki minőségi kiszolgálással, marketinggel, készlettel, és hozzáállással elküldi ezeket nyugdíjba, vagy vissza az eszterga mellé. Mert ugye nem attól lesz valaki kereskedő, hogy papírja van róla.
VálaszTörlésMai mérgelődés off:)