2013. február 5., kedd

"Erdély"

A modell lányoknak olyan nehéz a sorsuk

Kamasz fiam mostanában felfedezte magának Wass Albertet. Egymás után veszi le könyveit a polcról. Bújja őket, el-el gondolkodik rajtuk.
A napokban hozzám fordult:
- Apa! Erdély fog még valaha Magyarországhoz tartozni?
- Fiam! A válasz itt van körülöttünk!
- Hol?
- Bárhol!
Azzal a mellettem heverő ingyenes bulvár újságra mutattam:
- Ki sem kell nyitnod, olvasd el a hátoldalán a kéthasábos interjút!
A cikk egy modell lánnyal készült rövid beszélgetés volt, ennek során a riporter megkérdezte:
- Tervezel családot, gyerekeket?
- Igen, de csak egyetlen fiút szeretnék.
- Lányt miért nem?
- Óh, hát a modell lányoknak olyan nehéz a sorsuk...
Érted, fiam? Nem azt mondja, hogy tíz gyereket szeretnék!
(Az már más lapra tartozik, hogy a lány miért gondolja, hogy a kölykéből csak és kizárólag modell lehet...?)

Ezután fiammal sorra vettük az ismerős és baráti családokat és az egyedülállókat. Van ugyan kivételnek számító kilenc gyermekes is köztük, de a döntő többség: egy gyerek, nincs gyerek, kevésnél kettő vagy három. Négy már alig-alig.
Megbeszéltük, hogyha minden magyar családban (határon innen és túl!) sok gyerek születne, előbb-utóbb a népesedésben robbanásszerűen mutatkozna meg ennek előnye.
Sajnos a mostani állapotok és viszonyok ezt nem segítik elő.