2012. július 31., kedd

Játék a pénzzel

Az alábbi két kis mondóka szoci idők egy-egy cseh és magyar bankjegyére illett.

Először a hazai, húsz forintos:

Szöveg mondás közben a kalapácsra, a gabonára, a férfi alakra, végül a lepelre kell mutatni, majd a másik oldalra fordítani a pénzt és a fejre bökni.

Hiába dolgozol, hiába aratsz, mégis ilyen meztelen maradsz!
Mire magadnak egy ilyen rongyot szerzel, (most fordítani)
ilyen öreg leszel.


* * * * * * * * * * *

Most pedig akkori északi szomszédunk ötven koronása:

Itt a mutogatás sorrendje a civil fegyveres, majd az egyenruhás, a napként felettük ragyogó cseh címer, majd fordítás után a rettenetes gyártelep bal alsó sarkában látható parányi alak. (A láthatóság miatt a legalsó képet jobban felnagyítottam és a munkást bekarikáztam.)

A cseh militarista és az orosz katona vígan élnek a napsütötte tájon és (fordítás) ez az ici-pici munkás dolgozik rájuk.

2012. július 30., hétfő

Távfelügyelet

Szereltessetek be riasztót a lakásotokba! (Boltotokba!) Nagyon hasznos...
Tegnap jó kis vihar volt, villámlott, mennydörgött. Este hét-nyolc körül jól bevágott a közelünkben is. Megszólalt egy közeli lakásriasztó. A tulaj nyár elejétől száz kilométerekre időzik a hétvégi házában.
Ha betörés történik, nem is kell hazajönnie, mert  a riasztó távfelügyeletre van kötve.
Most is pikk-pakk kijött a biztonsági szolgálat.
Éjfélkor. (Akkor már jó négy órája üvöltött a ketyere.)
Nyomták a lakás kapucsengőjét. (A lakás - mint említettem - nyáron üres.)
Feszegették a kertkaput (?!).
Egy negyed órát tanácstalankodtak, elemlámpáztak, aztán  elkotródtak.
Számoljunk!
Ha tényleg betörtek volna nyolckor, a behatolók kilencig kényelmesen összepakolhattak volna.
Tízre hazaérnek, még ha messzire is kell autózni.
Tizenegyre a vacsora, zuhanyzás is megvan.
Megnézik az olimpiai összefoglalót (a zsákmányolt tévén) és éjfélre egészséges álomba merülnek.
Na, ekkor ér ki a helyszínre a biztonsági szolgálat...

2012. július 25., szerda

Cári ukáz

I.(Nagy) Péter cár korából:

Megparancsolom, hogy Kornil Beloglasow-ot, a Tulai Fegyvergyár
tulajdonosát korbácsolják meg és kolostorba küldjék dolgozni, mivel Ő, a
gazember megengedte magának, hogy az Uralkodó csapatainak
használhatatlan puskákat és fegyvereket adjon el.

Frol Fuks főellenőrt szintén meg kell korbácsolni és elődje után
száműzni, mivel Ő az alkalmatlan fegyvereket vizsgálati jellel
látta el.

A Fegyverhivatalnak megparancsolom, hogy Pétervárról Tulába költözzön
át és éjjel-nappal felügyelje a fegyvergyártást.

A fegyvermester és segédei figyeljenek oda, amikor az ellenőrök a
vizsgálati jeleket bepecsételik.

Ha kétség merülne fel, a fegyvert át kell nézni és lövések által
vizsgálni kell.

Minden hónapban legalább két fegyverrel addig kell lőni, míg azok
használhatatlanná nem válnak.

Ha a csapatoknál az ütközetek során a fegyvermester és segédeinek
figyelmetlensége miatt meghibásodás következne be, akkor őket kímélet
nélkül, meztelen hátsóval kell megkorbácsolni.

A tulajdonos minden alkalmatlan fegyver után 25 korbácsütést kap és
pénzbüntetést fizet. A főellenőrt az eszméletlenségig kell verni. A fő
fegyvermestert altisztté kell lefokozni.

A fegyvermestert írnokként kell alkalmazni. A segédektől a vasárnapi
vodka adagot egy évre meg kell vonni.

A Fegyvergyár új tulajdonosának, Demidownak megparancsolom, építtessen
a fegyvermestereknek és segédeiknek házakat, nem rosszabbat mint a
tulajdonosé.

Ha a házak ennél rosszabbak lennének - Demidow ne legyen megsértődve -
megparancsolom, hogy Őt kivégezzék.

1723.január 11.-én

Péter
minden oroszok cárja

2012. július 23., hétfő

Durván a padló felé

Sok éve apró műtétre feküdtem be egy kórház fül-orr-gége osztályára.
A menet a következő: hétfőn reggel jelentkezik az ember, pizsamára vetkőzik, kap egy ágyat. Elkezdik vizsgálgatni, fogja-e bírni a másnapi operációt. Kedden műtét, szerda-csütörtök-péntek lábadozás, a hét végén hazaküldenek.
Az ágy végében bádogtábla, rajta a lázlap. Ezen a szokásos adatok: név, betegség, pulzus, vérnyomás, stb.
Minden nap más ápoló személyzet volt.
Csütörtökön reggel hétkor az ágyam szélére ült egy idősebb ápoló néni, rám mosolygott és puhán megfogta a csuklómat. Kissé rémülten néztem rá, hogy mit akarhat... Valami rossz hír...? A műtét mégsem...?
- Ne ijedezzen, fiatalember! Csak megmérem a pulzusát!
És tényleg megmérte, precízen.
- Magának mindig ilyen alacsony ? Sportol?
- Sokat kerékpározom.
- Aha, akkor azért csak 60.
Na, most a lázlapon hétfőtől szerdáig 74-76 körüli értéket jelöltek, mérés nélkül.
A néni vállat vont és piros tollával durván a padló felé húzott egy egyenest, pont a hatvanas számra, majd távozott.
Igen ám, de kilenckor jött a nagyvizit.
A prof rögtön kiszúrta a meredek piros vonalat:
- Atyavilág! Mi történt a maga pulzusával?
- Semmi, Tanár úr! Ma mérték meg először!

2012. július 19., csütörtök

A jövő heti lottó számok

Ma kivételesen magamról írok pár sort. Szívesebben ejtenék szót a kerékpárosok világáról..., de tudjátok mit? Beleszövöm!

Látom a jövőt! Csak így egyszerűen, szerényen.
Pici árnyoldal, hogy ez nem tudatos. Meg nem is bármikor. Meg nem is a fontosakat. Meg nem is hiszik el.
Általában ezek a "jóslatok" csak úgy kibuknak belőlem. Mivel nem szoktam szólni róluk, még a családom számára is rejtett ez a dolog. Amikor a feleségemnek néha megemlítettem, hogy ezt meg azt tudtam előre, akkor gúnyosan jegyezte meg mindig: - Persze, láttad előre! Kár, hogy akkor rögtön nem mondtad!

Na, egyszer megfogadtam. Szóltam. Előre.

A gyerekek iskolája minden tanév végén egy hetes-tíz napos kerékpártúrát szervez az ország valamelyik távoli szegletébe.
Történetünk főszereplői mindketten Ágnesek. Az én lányom akkoriban felső tagozatos volt, talán hatodikos.(Ma egy amerikai befektetési banknál közgazdász.) H. Ági nyolcadikos vagy elsős gimis lehetett. (A napokban lesz az esküvője...)
Én ezekre a túrákra soha nem tudok elmenni, mert a mindig kerékpáros szezon legforgalmasabb időszakára esnek. Kikísértem hát a lányomat a pályaudvarra, integettem, hazamentem.
Este mondom a feleségemnek: - Jó kis túra lesz! Kár hogy a lányunk száguldozni fog és neki fog ütközni a H. Áginak.
- Megbolondultál?  H o g y  lehet ilyeneket mondani?! És különben sem lesz semmi baj, meglátod! Nahát!
Másnap délután öt körül cseng a telefon. Egy kísérő felnőtt jelentkezik a túráról:
- Itt ülünk egy termál medencében, minden remek! Adok valakit, aki beszélne veled!
- Szia Apa! Fantasztikus a túra, nagyon jól érezzük magunkat! Most éppen strandolunk.
- Minden rendben, kislányom?
- Persze! Csak képzeld, estem egy borzasztó nagyot.
- Hogy történt?
- Hát, volt egy jó meredek út, kicsit neki engedtem a gépet. A végén meg nem tudtam megállni és az ott várakozó gyerekek közé csapódtam. De senkinek nem lett baja!
- Na és kinek mentél neki?
- Szegény H. Ágit pont telibe trafáltam. Kiütöttem alóla a kerékpárját és együtt fetrengtünk a porban...

A feleségem azóta nem kommentálja a jóslataimat.

Tisztelettel kérem a Kedves Olvasókat, hogy a jövő heti lottó számok iránti kérdéseiket mellőzni szíveskedjenek...

2012. július 12., csütörtök

Halálos biztonsággal

Sok évvel ezelőtt egy halk szavú, udvarias, készséges úriember képviselte az egyik sisak márkát. Cs úr házhoz jött, korrekt volt, jó árakat adott.
A terjeszkedés és a fejlődés megállíthatatlan. Cs úr MTB kerékpárokat is elkezdett forgalmazni.
A gép jellegzetes matt homok vagy matt zöld színű, kékre eloxált alu kiegészítőkkel szerelt "belépő modell" volt.
Alkatrészekből, itthon rakták össze őket.
Árához képest még egészen jól el is működgetett.
Kivéve a középső csapágyat.
Amikor ugyanis lejárt a termék garanciája, a hajtóműcsapágy az órájára nézett: - Hoppá! Elmúltunk egy évesek?
Azzal úgy megállt, hogy no!
A tulajdonosok a beszorult főtengellyel sírva tolták vissza az erdőből a járgányt, mert meg sem lehetett mozdítani a hajtóművét.
A műtőben szétszedtük. Kenőanyagnak halvány nyomát sem találtuk. Csak fémpor...
Amikor már a sokadikat szervizeltük azonos tünetekkel, a forgalmazóhoz fordultam. Ő széttárta a kezét:
- Nem értem! Egy hordó zsírt adtam a fiúknak és mind elfogyott! Alaposan megnézték?
Megnyugtattam az urat, hogy jól képzett munkatársaink halálos biztonsággal képesek megkülönböztetni a csapágyzsírt a fémportól és a rozsdától.
Nem hittünk egymásnak, elváltunk.
A gyártás kifutott, kiszállították az utolsó gépet is, a szerelő üzemet ki kellett üríteni. A szerszámokon kívül rengeteg karton lap maradt, melyeket a késztermékek közé tettek, ne karcolják meg egymást.
Ekkor Cs úr felkeresett bennünket és igen sűrűn elnézést kért.
Az üzemcsarnokban a rendrakás során, a karton papírok mögött elrejtve - bent egészen a falnál - egy hordó bontatlan zsírt talált.


Diszkrét szobában

Máma csak két egyszerű, banki látogatás.
Egyik Budapesten, a másik Kuvaitban.

Először a hazai.
Tényleg, semmi különös. Van a fiókon belül két számlám. Egyiket megszüntetem, a rajta levő pénz nagy részét felveszem, a maradékot másik számlámra kérem. Bonyolult? Dehogy!
Elég volt hozzá egy óra...
Ügyintézőnél kell kezdeni. Ő szünteti meg a számlát. Megtörténik.
Átirányít a pénztárhoz. A kasszás szerint nem sikerült a megszüntetés. Kérdem: visszamenjek?
Nem válaszol, feláll, elmegy. Visszajön, veri a gépet. Vár. Feláll, elmegy.
Nem is mondom végig, több mint fél óra...
A végén sikerül, kivág az asztalra egy pénzköteget, megszámolja, majd miután az ügyfél térben már kb. mindenki látta a bankjegyhalom méretét:
- Itt veszi át, vagy a diszkrét szobában?

*****

A másik Kuvait fővárosában, Kuvaitban történt.
Át kellett utalnom ötszáz angol fontot egy dán cégnek.
Bementem egy bankba, kezemben a font bankjegyekkel és egy kockás papírral, rajta a számlaszám.
Elém siet egy burnuszos fiatalember: - Yes, Sir?
Lobogtatom a papírt, meg a pénzt. Átveszi.
- Tíz dinár lesz, Sir!
Pénztárca elő, tíz dinár kiguberál, fickó elköszön.
Visszamegyek a szállodába. Eltűnődöm. Ez gyors volt! Ezek az arabok aztán tudnak ügyintézni!
Később motoszkál bennem: mi van, ha az ember nem is volt a bank alkalmazottja, én meg átadtam egy rakat pénzt egy idegennek, elismervény nélkül...
A dán cég rendben megkapta az utalt összeget.

2012. július 7., szombat

A macis szalvéta szerepe a modern társadalomban

A vizsgálódás tárgyát képező szalvéta 33 x 33 cm-es, négyrét hajtott, szélén krepp mintás, színes mackós motívummal díszített, ünnepi alkalomra készült asztali papír törlő.

A két kedves bocsot ábrázoló nyomat a kötelezően megszokott minimális szegélyt is nélkülözve a teljes felületet kihasználja. A készítők nem alkalmaztak  túl sok színt: a barnán kívül csak a kék több árnyalata, kevés piros és még kevesebb sárga szerepel. Ezzel az olcsó, harsány, vásári megjelenés veszélyét ügyesen elkerülték, a termék elegánsnak mondható.

A vizsgálat lényegét a két ábrázolt alak alkotja.
Minden kétséget kizáróan az Ursus Domesticus Panofix (Házi Plüssmaci) két egyedét látjuk. Természetesen a hagyományos társadalmi felfogás szerint megjelenítve. A hím példány - bojtos, ellenzős sapiban, ingben, nadrágban - barátságosan, de komolyan tekint előre. Testtartása egyenes. A nőstény - fodros, pettyes szoknya, maslis fejfedő - viszont jól láthatóan párja felé hajlik, mintegy hozzásimul. Az arckifejezése is követi amazét, kissé visszafogott.
A fiú látszólag nem reagál erre az érzelem nyilvánításra, melyet a lány odaadó fej és testmozdulata közvetít.
Az alkotók mégis ügyeltek arra, hogy e gesztus ne maradjon viszonzatlan, mert az feszültséget kelthetne. Ezért, bár a fiú szemeinek tengelye vízszintes maradt, a fülei alját összekötő - képzeletbeli - vonal éppen a kellő mértékben a lány felé leejt.

Összefoglalva:
Teljesen modern alkotással állunk szemben. A felületet agresszíven kitöltő nagyméretű színes figurák tökéletesen alkalmasak a gyermekek figyelmét - arra a pillanatra, amíg a szalvétát felkapják és összegyűrik - lekötni.
A fent leírt üzenet - a nemek társadalmi viszonyáról - sem kevesebb, sem több, mint amennyit ez idő alatt csemetéink befogadni képesek.

2012. július 6., péntek

Lendülettel jól fejbe

Ma az újságírói hitelességről ejtünk pár szót. Természetesen azért kicsit a kerékpárhoz is kötjük a témát, hiszen az esemény - melyről az ominózus történet szólt - színhelye egy kerékpár bolt és szerviz.

Egyik nap jött a híradás (H.Press): egy X utcai kerékpárboltban rabló vitte el a napi bevételt, az eladót pedig fejbe vágta egy teleszkópos villával.
Tudni kell, hogy az X utcában csak egy kerékpár bolt van, eléggé lehetett tudni, kiről van szó.
Egy óra múlva emil jött az egyik nagyker tájékozott munkatársától: - Beszéltünk Gyurival, jól van.
Ezzel vége is lehetne a történetnek és az újságírói hitelesség is rendben lehetne.
Ám!
Másnap áruért mentem és az egyik nagykerben látom Gyurit.
Megyek oda: - Szia! Jól vagy?
- Jól! Miért?
- Olvastam a hírt, hogy kiraboltak és fejbe vágtak.
- Ezt írták?
- Ezt.
- De hát pont fordítva történt! Én ütöttem le a rablót!
Úgy történt, hogy az egy személyes boltba dél körül belépett két férfi. Egyikük a bejáratnál figyelt, a másik pisztolyt szegezett az eladónak és a bevételt követelte. Gyuri mondta, hogy még csak most nyitott, még nem jött senki, nincs pénz. A pasas ekkor felszólította, hogy feküdjön a földre a pult mögött. Emberünk látszólag engedelmeskedett,  kezdett lehajolni, de közben észrevette, hogy a rabló figyelme (keze, pisztolya) másfelé fordul. Felkapta az éppen ott lévő telós villát és azzal a lendülettel jól fejbe vágta vele a támadót. Az megszédült és társával együtt futva elmenekült.
A történet többi része már nem ismert, hogy elkapták-e az elkövetőket, elvittek-e egyáltalán valamit. Nem is fontos. Csak az számít, hogyan lett a fenti történetből a sajtóban pont az ellenkezője.
Ennyire figyelmetlen volt az újságíró? Félrevezető a rendőrség?
Esetleg szándékosan ferdítették el a történteket?

* * * * * * * *

Van egy másik eset is, ez frissebb. Tavaly nyári.
A mostanihoz hasonló hőség idején családommal Tahi fölött a Duna-parton hűsöltünk. Kivételesen alacsony volt a vízállás. Rengeteg újgazdag motorcsónakos felakadt a zátonyokon.
Sőt, még egy kisebb kirándulóhajó is rendesen megfeneklett.
Még vidámkodtunk is, hogy ahelyett, hogy mindenki leszállt volna a fedélzetről, csak bámészkodtak, nézték ahogy két szerencsétlen matróz megpróbálja lerángatni a hajótestet az akadályról.
Ha az utasok kiléptek volna a negyven centis vízbe, a megkönnyebbedett hajótest rögtön leúszott volna a zátonyról. Egy jó órát bénáztak, de a végén elszabadult a járgány és folytatta útját.
Még vagy két órát voltunk a parton az eset után, aztán haza autóztunk. Az út kb. még egy óra volt.
Otthon már vacsoráztunk, amikor mondják ám a hírekben: "Tahi fölött zátonyra futott egy utasszállító hajó. Személyi sérülés nem történt.(!) A szentendrei tűzoltók kivonultak az eset helyszínére.(!!) A mentés jelenleg is tart.(!!!)"
Na, talán egy másik hajó is megfeneklett és arról szólt  a tudósítás.
Mert amit mi láttunk, ott biztosan nem volt tűzoltó. A "mentés" pedig jó három órája véget ért.
De személyi sérülés tényleg nem volt...

2012. július 4., szerda

Meleg

Ezen sorok írója fél évet töltött a kalifák városában, Bagdadban.
Na, ott tényleg meleg van.
A házunk nagy alapterületű, földszintes épület volt, jókora kerttel, melyben datolya, narancs és füge termett. Naponta kétszer jött egy öreg arab és elárasztotta Tigris vízzel a kertet. Az úgy történhet, hogy Bagdadnak két párhuzamos vízhálózata van.
Az egyik ujjnyi vastag. Ez a nálunk is létező fürdő, mosogató és ivóvíz.
A másik három ujjnyi és csak a kertbe van bekötve, direkt a folyóból hozza a szűretlen öntözővizet.
A ház bejárata egy örökké árnyékban levő terasz mélyén nyílt. Itt lógott a hőmérő.
Nyár elejétől a végéig nap közben mindig 52 fokot mutatott.
Szerencsére éjszakánként visszazuhant a hőmérséklet 36 fokra...

2012. július 3., kedd

Kiszakad

A munkafelvétel csapdáiról ejtünk ma szót.
Megtörtént eset, kis szépséghiba (és szerencse), hogy mással, nem velem.

Kissrác bejön: - Csókolom be kéne állítani a hátsó fékemet!
Boltos (éppen elfoglalt): - Jól van, öcsi! Támaszd oda oldalra, majd megcsinálom.
Kölyök: - Mikor lesz meg? Ja, és mennyit hozzak?
Boltos: - Gyere vissza egy óra múlva és hozzál kétszáz forintot. (Egy perc alatt meglesz, bőven jól járok.)
Gyerek el, emberünk meg kezelésbe veszi a vasat.
Rögtön látja, a féknek kutya baja, ám a hátsó kerékben rettenetes nyolcas van. (De egy hülye vagyok, hogy nem néztem meg...) Mindegy, nekiáll kicentrírozni. Szépen halad, ám ekkor kiszakad egy küllő.
Sóhaj. Mindegy, elvállaltam, kipótolom.
Ja, sajnos pont racsni oldalról hullott ki a nyomorult!
Megint sóhaj. Leveszem a racsnit.
Veszed ám! Tudod mikor? Sérült a leszedő felülete.
Semmi baj, szét kell szedni a racsnit, a tönköt satuval megfogni, letekerni és kész.
Sajnos a racsni bontásakor a benne lévő hatvannégy kis csapágy golyó harminckét irányba szétgurul. Ki kell a helyüket takarítani, bezsírozni és egyenként csipesszel visszarakosgatni a golyókat. Hatvannégyet. Aztán összeszerelni a kilincsmű lefogásával, úgy hogy egy darab kis golyó se csússzon rossz helyre, mert akkor... (...és megint elölről. Babits)
Amúgy hamar megvan, negyedóra, húsz perc az egész...?
Letelik az egy óra, kölök jön vissza, de emberünk tébolyult tekintettel még szerel, csak szerel...
Kétszáz forintért.