2014. május 7., szerda

"Ingyen járkálnak maguk itten?"

Emberek az erdőben

Nem lehet panasza a bringásoknak az utóbbi hónapokban az időjárásra. Az a hosszú, enyhe és száraz ősz! Kis túlzással, szinte ki sem jöttünk az erdőből. Ez remek témát ad: a városi ember és a vidéki, erdei ember találkozása.
Két történet, mindkettő régi.

Barátnőmmel a Zemplén hegyeit-völgyeit jártuk. Nyár volt, agylágyító hőség, ezért inkább a hűs patak völgyeket kerestük. Közben rengeteg gombát találtunk, szedtünk hát egy kövér szatyorra valót.
Túravezetőként részesültünk ugyan gomba felismerő képzésben, de az nem adott száz százalékos biztonságot. (Mérges gomba? Haha. Könnyű ráismerni: fekete a háttér..!)
Pont a legjobbkor rábukkantunk egy erdészházra. A kerítés mögött egy kopott ruhás ember kaszát kalapált egy tuskón.
Beszóltam a dróton át:
- Jó napot kívánok! Tudna nekünk egy kicsit segíteni?
Emberünk felállt, feltolta a szemüvegét a homlokára.
- Kezét csókolom! Jó napot Kívánok! Mivel szolgálhatok?
Az udvarias modor, a szolgálatkész hozzáállás egészen váratlan és meglepő volt. Vidéken igen gyakran kapunk olyat, hogy: - Mennyenek innét igengyorsan, mer elengedemakutyát..!
Erdészünk kimerítően elmesélte az összes tudnivalót valamennyi gombánkról. (Önök tudták, hogy a keserűgomba a háború idején szárítva borspótló volt? De platnin melegítve elveszti csípősségét és nagyon finom?)

A másik történet sem ma volt. Távol a városoktól, valahol a Kék-túra mentén esett meg.
Többen gyalogoltunk az ösvényen, elérve egy olyan falu közeli helyet, ahol a jelzett út és a kis erdőszéli föld parcella szinte összeér.
Egy bácsi szántott rajta éppen.
Amikor egymás közelébe értünk, megállította a lovat. Mi is megálltunk. Illően köszöntünk egymásnak.
Az öreg megkérdezte, honnan jövünk, hová megyünk. Elmondtuk.
- Aztán, mondják csak, mennyit kapnak maguk ezért?
- ???
- Hát, hogy itten gyalogolnak az erdőkben?
- Ezért semmit. Mi fizetünk, hogy eljöhessünk ide. Utazást, szállást, kosztot.
Az öreg látta, hogy nem bír velünk, bizalmasan kacsintott:
- No! Nekem ugyan aztán nyugodtan elmondhatják! Biztosan nem ingyen járkálnak maguk itten?