Szimat

Mai szösszenetünk főszereplője igen lazán kötődik egy kerékpáros bloghoz. (Esetleg, hogy fiatalon versenyzett, de ötvenhatban átlőtték a bokáját, így abba kellett hagynia.)
Kossuth díjas egyetemi tanár, magas kort ért meg, sajnos már nincs közöttünk.
Családnevünk pontosan megegyezik. Ő szerinte az összes Cserny rokon.

Már nyugdíjasként családfa kutatásba kezdett és különféle zenei lexikonokban a komponista ősök után kutakodott. Egy nagyméretű könyvbe nem tudott belelapozni, mert az le volt fóliázva. Kapacitálta a kereskedőt, hogy vágja fel.
- Nem lehet, uram! Ez így originál!
- Csak belenézek és ha benne vannak a Csernyk, megveszem. Kerül amibe kerül...!
- Sajnos nem tehetem.
Ekkor Jóska kissé türelmetlen lett.
- Értse meg! Én bármilyen könyvet megveszek, ha a családomról vannak benne adatok.
Azzal keze végigsöpört az előtte álló polc könyveinek gerincén, és találomra kikapott egy nagy fekete albumot. Tenyerével rácsapott:
- Látja? Ha ebben például benne van a család, megveszem!
A könyv "A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása" volt.
Felütötte.
- B....a meg! Benne van! Megveszem!

* * * * * *

 

Jóska fáradhatatlan szervező volt, a hazai szimpózium mozgalom létrehozója és életben tartója.
Egy ízben Olaszliszkára hívott össze egy több napos tudományos tanácskozást.
(Ez a település mostanában sajnos más okból szerzett kétes hírnevet. Ám a középkorban igen fontos hely volt. A királyi Magyarország, a török Hódoltság és Erdély hármas határán  helyezkedett el. Állandó hídja volt.)
A délelőtti ülés után szétnéztek a településen. Jóska kiszúrt egy kőhidat, mely erősen be volt nőve. Felkeltette az érdeklődését. Szerzett fűrészeket, ágvágót és közösen kiszabadították a növényzet fogságából. Szép, régi építmény volt.
- Gyerekek, ez a zárókő olyan furcsán van ide beillesztve. Adjatok csak egy kalapácsot!
Kifeszegette a követ, mögötte üreget talált.
Benne Olaszliszka város középkori, elrejtett irattárával.