Levegő

Ma történetünknek semmi köze a kerékpárokhoz, de mivel bármit össze tudok kötni: ajánlom soraimat a legvidámabb csepeli kereskedés sokgyerekes vezetőjének.

Kedves barátomnak, mondjuk nevezzük Zolinak (így senki nem ismeri fel...), és stramm feleségének májusban  gyermeke született. Három nap után hazavitték a kórházból. Másnap délben megérkezett a védőnő, hogy megfelelő tanácsokkal lássa el a tapasztalatlan - első gyermekes - szülőket.
Csöngetett a kertkapunál, Zoli bekísérte a családi házba. Közben rámutatott egy ablakra: - Ez itt a gyerekszoba!
Védőnéni megtorpant:
 - Hát ilyenkor már egy órácskára esetleg ki lehetne nyitni az ablakot!
 - Az ablakot? Minek?
 - Hát, hogy a gyerek egy kis friss levegőt kapjon...
 - A gyerek? Reggel nyolc óta az almafa alatt van, Mózes-kosárban!
 - Jézusmária! Egyedül?
 - Dehogy! A macska vigyáz rá!

************

A másik történet (késő) ősszel, éjszaka játszódik.
A kölök erősen sírt, mamája mélyen aludt. Zoli felkelt, átment a gyerekszobába, etetett, itatott, pelenkát cserélt, de a gyerek csak ordított.
Zoli rászólt: - Ettél, ittál, büfiztél, pelus száraz, tessék aludni!
Gyerek csak ordít.
Zoli megfenyegette: - Ha nem vagy hajlandó aludni, rád nyitom az ablakot!
Gyerek tovább ordít.
Zoli ablakot nyit, lefekszik.
Felesége reggel éjsötét arccal áll az ágya előtt:
 - A gyerekszobában tíz fok van!
 - Aludt a gyerek?
 - Mint a tej. De a gyerekszobában csak tíz fok van...!!

A kölök most három éves. Ha valaki ezek után arra gondol, hogy szerencsétlen gyerek ilyen bánásmód mellett tiszta "zizi" lehet, alaposan téved. Kevés ennyire kiegyensúlyozott, nyugodt és derűs kisfiúval találkozni mai, kifordult világunkban.