2015. április 6., hétfő

Egy vállra emelés története

 


1983 április 1-10.-ig tavaszi szüneti bringatúra Szatmárban.

A csárda udvaron lezajlott kerékpáros ügyességi verseny győztesét (Szalay Kálmánt) az ifik saját kerékpárjával együtt emelik vállra. 


Ennyi a fotó. (Egyébként elöl Kopi és Homm Karesz, mögöttük (talán) Holéczi kispajtás és Winkler Laca, mögötte erősen takarva, (de mosolyogva) Turák Laci bá', jobbra hátul Kalmár papa figyel félrehajtott fejjel. A győztes bal kézzel a féket markolja, jobb kezében a díjként imént átvett - és félbetört - tábla csokoládé. (Talán "Kedvenc" táblás nugát?))

Most a történet.
(Előtte még, aki nem tudná: a Zugligeti Általános iskola minden tavaszi szünetben több napos kerékpár túrát szervezett, mindig valami messzebbi - de hazai - tájon. Ötödiktől fölfelé diákok, volt diákok és fiatal felnőttek ("ifik"), valamint egy-két autós kísérő szülő erősítette a Turák Laci bácsik által vezetett túrát.)

Szóval valami csárda kertjében időztünk éppen ebédre várva. Kerékpáros ügyességi versenyt rendeztünk. Pénzfelszedés, lassúsági verseny és kiszorítós.
Az abszolút győztes egy hatodikos kiskölök lett, akit annak rendje és módja szerint megjutalmaztunk és vállra emeltünk.
A szabadban fogyasztott ebéd közben az egyik kísérő anyuka (nevezzük Áginak) megkérdezte:
- Te Laci bácsi! Ki ez a talpraesett kis srác, aki mindenkit így elvert a versenyen?
Laci bá' válasz helyett átintett a szomszéd asztalhoz:
- Kálmán! Gyere csak ide hamar!
- Igenis!
- Mutatkozz csak be szépen, az anyukának!
- Szalay Kálmán, 6.osztály.
- Azt is meséld el kisfiam, hogy milyen tanuló vagy?
- Hát...kettes...
- Kettees...?! Hányból is buktál?
- Izé...kettőből.
- Szóval akkor...? Milyen tanuló vagy?
- Egyes!
- Jól van kisfiam, elmehetsz!
A kölyök helyre megy.
Ágnes elképedve:
- Laci bácsi! Te ilyen rossz tanulókat is elhozol a túrára?
- Miért ne hoznám el? Azért mert nem tanul jól, zárjam ki a testmozgásból? Láthattad milyen ügyes. A tanulásban nem szerzett sikerélményeket, itt igen. Jó, hogy elhoztuk!