2012. október 31., szerda

"Eredetileg középtengelyt szerettünk volna ajándékba kapni, de csak tapasztalatra tettünk szert."

Tőkesúlyt kell növelni

A Balatonnál nyaraltunk. Kisfiamnak szerkesztettem egy hatvan centis vitorlást, nyargalásszon utána a Déli-part térdig érő vizében. Sajnos kiderült, hogy a próba úsztatás színhelyén, az otthoni fürdőkádban megközelítőleg sincs olyan szél, mint a Balcsin. Szegény kis hajó "élesben" lépten-nyomon lefeküdt a vízre.
- Tőkesúlyt kell növelni! Adtuk ki a jelszót.
Egy ócska hajtókarcsapágy tengely pont jónak tűnt, ezért felkerestük a helyi bringaboltot. Gondoltuk, egy selejtes középtengelyt biztosan kapunk.
Mátyás királyként, álruhában (fürdőnaci-póló) megjelentünk a kiváló műintézményben. Hullámzott a tömeg, várni kellett. Nem bántuk, nézelődtünk, hallgatóztunk.
Nagyon tanulságos jelenet szemtanúi lehettünk.
Öreg bácsi kerül sorra.
- A megjavított belsőért jöttem.
- Tessék parancsolni, beragasztottuk a lyukat.
- Nagyszerű! Mennyivel tartozom?
- Hát, van egy kis probléma. Egy másik lyuk is van ám itt szemben!
- Az árgyélusát! Hát ragasszák be azt is!
- Van ám egy kis gond ezzel: ha beragasztjuk, a két javítás többe fog kerülni, mint egy új belső...
Öregúr gondolkodik, gondolkodik.
- Mit csináljunk most már?  Ragasszák meg!

Na, mi nem akarjuk ügyfeleinket ilyen kínos helyzetbe hozni, ezért nem vállalunk tömlő javítást.
Ahogy a Peterdy utcában szokták mondani:
- Gumijavító készleteket árusítunk!

2012. október 28., vasárnap

"Nem kell mindig lakat. A bicajt nem lopják el. Néha."

Szokott itt még egy gép lógni

Kedves barátunk, régi bicajos társunk úgy él, ahogy élni mind vágyunk: három kerékpárral egy háztartásban.
A jó magas belvárosi lakás plafonján egy Colombus Max lóg DuraAce-szel (Look), egy titán monti XTR-rel (Time) és egy 7s agyváltós városi (SPD).
Egyik nap felpattant ez utóbbira és elhúzott bevásárolni. A pláza elé leparkolta a bicót és miután gondosan elfelejtette lelakatolni, bement. Dolga végeztével a csomagokkal - gyalog - haza sietett. Megvacsorázott és nyugovóra tért.
Reggel éberen támolyog a konyha felé, közben felsandít a mennyezetre:
- Várjunk csak. Nem szokott itt még egy gép lógni...?! Te jó Isten!! Szokott!!!
Erős vágtatás vissza a plázához.
Csodák-csodája a kerékpár ott várta, ahová letámasztotta.
Szerintem nem merték ellopni, azt gondolhatták, csapda...

2012. október 16., kedd

"Huszonhat éve működik a bolt és szerviz. Ez idő alatt két alkalommal kellett megkérnem ügyfelet, hogy a jövőben ne látogassa "intézményünket"."

Eljön a papám és kiveri a bácsiból

Az első eset huszonöt éve volt. (Fiatalok kedvéért: még az MTB nem volt kitalálva, mindenki sárvédős-csomagtartós "félverseny" bicajjal nyomult.)
Bejött egy kamasz fiú defektes bringával. Szétszedtük a kereket, és egy olyan tömlő hullott ki a köpenyből, hogy elnyílt a szemünk: pont egy tucat jól-rosszul beragasztott lyuk volt rajta.
- Na, cimbora! Ide most berakunk egy új belsőt!
- Rendben.
Gumicsere kész, srác fizet, távozna.
- Figyu! A régi belsőddel mi legyen? Elviszed?
- Azt itt hagyom!
Fiú elbringázik, rossz belső röpül a kukába.
Egy hét elteltével jön ám megint  a gyerek.
- A belsőért jöttem!
- ??
- Hát a ragasztott tömlőért, amit itt hagytam!
- Rég kidobtuk. Azt mondtad, itt hagyod. Mi mást tettünk volna vele?!
- Micsodaaa?! Az egy  S e m p e r i t  belső volt! Baromi drága!
- De volt rajta tizenkét rosszul megjavított lyuk. Semmit sem ért már.
- Na, majd eljön a papám és kiveri a bácsiból a Semperit belsőt! (!!)

Ha hiszik, ha nem: este tényleg visszajött egy két méteres liftajtó pasassal.
A férfi aránylag köszönt és rákérdezett:
- Mi is volt ezzel a belsővel?
Pontosan, szó szerint elmondtuk. A verés ígéretét is. (Egy műszerész legyen precíz...;-)
Az apuka a gyerekre nézett:
- Na fiam, belső nincs. Most legalább megtanulod, hogyan kell az ügyeidet intézni!
Az erőszak kilátásba helyezéséről nem esett szó.
Vártuk, hogy ezek után valami elnézést vagy bocsánat elhagyja egyikük száját, de nem!
Úgyhogy udvariasan megkértem őket, hogy keressenek másik bringaboltot.
(Meg is tették, pedig később láttam, hogy közel laknak...) 


Volt huszonöt év szünet.
(Ez idő alatt is volt bőven nehéz ügyfél, de győztük. Némelyikkel még barátságba is keveredtünk.)

A múlt szombaton vittek el egy szervizes gépet, mely már két hónapja elkészült. (Hetente figyelmeztető SMS-t kapott a tulaj, kezében volt egy papír, mely az elhúzódó tárolás növekvő költségeire figyelmeztette, nem számított.)
Amikor megírtam neki, hogy egy héten belül leselejtezem a járgányát, hirtelen betoppant.
Nekiállt kötekedni, hogy nem jó módszerrel javítottuk a gépet. (!)
Mondtam neki, hogy a szervizelés bizalmi dolog. Sem ő, sem én nem látunk a szerkezet belsejébe. Régi ügyfeleink tudják, hogy a végösszeg nem a megrendelő ábrázatától és nem a mi napi hangulatunktól függ, hanem a bicikli állapotától. Ezért járnak hozzánk vissza.
Mindegy volt. A vállalási feltételek - amelyek évek óta mindenhova ki vannak függesztve - nem érdekelték:
- Miért nem olvasta fel..?!
Na, ekkor kértem meg, hogy a jövőben talán máshová fáradjon bringát javíttatni.
(Nem irigylem a környék kerékpár boltosait...;-)

2012. október 15., hétfő

"Ma van a fehér bot világnapja. Világtalannak lenni nem kellemes állapot, de ennek is lehetnek derűs pillanatai. Meg tanulságai."

Nehogy visszategyétek

Két villanyszerelő barátom a Vakok Intézetében dolgozott. A folyosó falán volt valami szerelni valójuk, ezért egy jó nagy szekrényt elraktak az útból, pont a másik oldalra. Kicsit elfelejtették, hogy itt a vakok bot nélkül közlekednek, mert "megtanulták" az épületet.
Pár perc múlva egy fiatalember érkezett, és teljes sebességgel belerongyolt a szekrény oldalába, de úgy, hogy majd' beszakadt a furnér. Az ütközéstől mindjárt hanyatt is esett szegény.
Barátaink elhűlve rohantak felsegíteni és bocsánatot kérni.
A srác úgy röhögött, hogy alig kapott levegőt:
- A szekrényt...! Nehogy visszategyétek! Most jönnek még csak a többiek!

Sok éve egy intézménynél töltöttem hosszabb időt, ahol a telefonközpontot egy vak bácsi kezelte.
Sokat beszélgettem vele. Szóba került világtalan állapotának szerinte legkellemetlenebb következménye, az emberekkel való találkozás egyik formája.
- Amikor át akarok kelni az úttesten. Jönnek és azonnal segítenek.
- De hát, ezzel mi a baj?
- Segítenek, de hogyan? Megragadják a kabátom ujját és valósággal átvonszolnak a másik oldalra! Lógok a kezük között...
Kicsit elgondolkodtam. Tényleg, mi a jó megoldás? Belekarolni?
-  Fogják meg a kezemet!

2012. október 12., péntek

"Szokásomtól eltérően egy kis kereskedelmi célú blogbejegyzés. De ma nem kerékpár van eladó, hanem lakás. Na jó. Kerékpár is van azér'."

Íven fordulni

Az alábbi fotón kényszerből eladásra kínált lakásunk kerti bejárata látható. Erről is van történet.
Az eredeti nyílászárók vaskeretes, szimplán üvegezett kivitelűek voltak. Amikor a lakás felújítás-átépítés esedékessé vált, legnehezebb feladatnak az ablakok cseréje bizonyult. Azt mindenki tudta, hogy ilyet nem lehet kapni, le kell gyártatni.
Kerékpár ügyben bejött egyszer egy pocakos, középkorú úr:
- Micsoda szerencséjük van! Pont ablakokkal foglalkozom.
- Sajnos ezek elég különleges alakúak, nem egy könnyű eset.
Az úr kihúzta magát, hogy majd' hanyatt esett:
- Uram! Hallott már a "G" palotáról? (Ismert és híres belvárosi épület.)
- Hát persze!
Amberünk ekkor úgy felemelte az orrát, hogy belesütött a nap:
- Nos, hát ott a mi cégünk cserélte az összes nyílászárót! Egy hónapon belül hozok árajánlatot. Viszlát!
És tényleg, három hét múlva megjelent az úr, de igen szerényen. A fejét most erősen lehajtotta:
- Nagyon szégyellem magam, de nem tudjuk vállalni...!
-???
- Tudja, a mi gépeink nem tudnak ilyen íven fordulni. Elnézést kérek. Ne haragudjon!
Azzal távozott.
Meg voltunk győződve, hogy a feladat lehetetlen.

Amikor belevágtunk a tatarozásba, Tivadar a - mindig mosolygós - kőműves jelezte:
- Ezek a vas ablakok cserére szorulnak.
- Áh, Tivadar, sajnos lehetetlen! Nem tudják legyártani.
- Majd én legyártatom! Fából, műanyagból, aluból kérik?
- De Tivadar! Ezen még a "G" palota kivitelezője is megfeküdt! Mi az, hogy milyen anyagból...?
- Fából, műanyagból, aluból kérik??
Választottunk, lemérte, legyártatta. (Vidéken.)
Idehozták, kivették a régit, berakták az újat. Cuppanósan a helyére ment, semmi vésés, meg "kinyomjuk PUR habbal".

Az előkert egyébként így néz ki:
Ha valaki kedvet kapott itt lakni, ne fogja vissza magát! (Előtte csak egy csekélyebb összeget tessék beadni a boltba! ;-)




2012. október 4., csütörtök

"Gondolatolvasás. Mások, az én gondolataimat..."

Itt lakom  a közelben

Vasárnap dél körül a néptelen utcánkon járdát söpörtem. Távolról rendkívül bántó, erős zaj hallatszott. Egyre közelebbről jött.
Nyiknyiknyik-recsrecs...Nyiknyiknyik-recsrecs
Hamarosan megpillantottam egy férfit, aki lógó láncú kerékpárt tolt lendületesen. A hátsó kerékből áradt a törvénytelen zaj.
Az urat látásból ismertem, így a következő párbeszéd alakult ki:
- Jó napot kívánok!
- Köszönöm, de itt lakom a közelben! Majd magam orvosolom!
- ???
- Nyiknyiknyik-recsrecs....


Erről beugrott egy régi-régi bringatúra, amelynek során Nyíregyházára érkeztünk. Egy címet kerestünk szállás ügyben, de nem volt várostérképünk. Odagurultam egy magányos járókelő hölgyhöz:
- Csókólom! Meg tudná mondani, hogy hol van a....
- Nem tudom!
- Köszönöm szépen, további jó utat kívánok!