2013. március 5., kedd

"Ma kivételesen egy kis helytörténet, meg vers."

Apáthy-szikla

Lakóhelyünk egyik érdekessége a völgy fölé emelkedő dolomit rög, az - ismert botanikusból politikussá lett - Apáthy István nevét őrző szikla.

Szép kilátásáról és a körülötte elterülő természetvédelmi területről híres. (Még jégkorszaki növény is található itt!)
A lakásból pont rálátunk, ha hazafelé megyünk, gyakran rápillantunk, önkéntelenül is. Érdekes, hogy szinte mindig vannak rajta. Esőben, hidegben, viharban is. Megdöbbentő, hogy mennyire népszerű hely. A látogatók feltűnnek, nézelődnek, elmennek. Kutyával, gyerekkel. Néha magányos alakok, néha népes társaságok.

Következzék Sárközi György verse. (Szerintem nem túl ismert, nekem tetszik.)

                                             Szikla

                   Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe, 
                   Amint én nézek le már százezer éve.
                   A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
                   Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.
 
                   Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek,
                   S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek.
                   Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra,
                   De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.
 
                   Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
                   Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból,
                   Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven,
                   Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.





2013. március 1., péntek

"Ismeritek a régi viccet?
Állatorvos megbetegszik, elmegy a háziorvosához. Az megkérdi:
- Mi a panasza?
- Ja..? Így könnyű!"


Jocó, keverék kan

Barátunk - nevezzük Jocónak - füle megfájdult.
Nem egy orvoshoz rohangálós típus, de már olyan fájdalmai voltak, hogy elment a körzetihez. Az tovább irányította a szakrendelőbe.
Vizsgálták, felírtak valamit, de a fájdalom maradt. Visszament, de csak nem tudtak segíteni.
Közben a kutyát is vinni kellett oltatni a haver állatorvoshoz.
Doki bontogatja fecskendőt, közben a gazdira sandít:
- Valami bajod van? Még a szokottnál is rondább a pofád!
- Ne is kérdezd! Pokolian fáj a fülem...
Kutyus rendben beoltva.
- Na, ülj csak le ide a székbe!
Doki belekotor barátunk fülébe. Mintát vesz, "kenetet".
- Na ezt most szépen elküldöm a laborba!
A mintára még ráírja: "Jocó, keverék kan."
- Két nap múlva gyere el, addigra itt az eredmény!
Barátunk visszamegy, az orvos vigyorog:
- Egy gomba van a füledben, attól fáj. Felírok valamit, hazafelé kiváltod, csöppentesz, két nap múlva kutya bajod!

2013. február 5., kedd

"Erdély"

A modell lányoknak olyan nehéz a sorsuk

Kamasz fiam mostanában felfedezte magának Wass Albertet. Egymás után veszi le könyveit a polcról. Bújja őket, el-el gondolkodik rajtuk.
A napokban hozzám fordult:
- Apa! Erdély fog még valaha Magyarországhoz tartozni?
- Fiam! A válasz itt van körülöttünk!
- Hol?
- Bárhol!
Azzal a mellettem heverő ingyenes bulvár újságra mutattam:
- Ki sem kell nyitnod, olvasd el a hátoldalán a kéthasábos interjút!
A cikk egy modell lánnyal készült rövid beszélgetés volt, ennek során a riporter megkérdezte:
- Tervezel családot, gyerekeket?
- Igen, de csak egyetlen fiút szeretnék.
- Lányt miért nem?
- Óh, hát a modell lányoknak olyan nehéz a sorsuk...
Érted, fiam? Nem azt mondja, hogy tíz gyereket szeretnék!
(Az már más lapra tartozik, hogy a lány miért gondolja, hogy a kölykéből csak és kizárólag modell lehet...?)

Ezután fiammal sorra vettük az ismerős és baráti családokat és az egyedülállókat. Van ugyan kivételnek számító kilenc gyermekes is köztük, de a döntő többség: egy gyerek, nincs gyerek, kevésnél kettő vagy három. Négy már alig-alig.
Megbeszéltük, hogyha minden magyar családban (határon innen és túl!) sok gyerek születne, előbb-utóbb a népesedésben robbanásszerűen mutatkozna meg ennek előnye.
Sajnos a mostani állapotok és viszonyok ezt nem segítik elő.

2013. január 2., szerda

"Kerozin, petróleum, WD-40, Jet A-1"

Maga rossz sávon jött be

A fenti elnevezések ugyanazt a szénhidrogén származékot takarják. (A WD-40-ben még van egy pár adalék  is, de a lényeg ugyanaz.)
Ezt a folyadékot évtizedekig egyszerűen meg lehetett vásárolni bármelyik háztartási boltban. Lámpába világítani, koszos alkatrészeket zsírtalanítani remek volt.
Aztán hirtelen jövedék termék lett.
Továbbra is kapható volt "világító folyadék" meg "zsírtalanító folyadék" néven. A probléma csak az volt, hogy - ne minősüljön jövedéki terméknek - keverték más anyagokkal. A más anyagok (alkohol, szerves és aromás szénhidrogének) tönkre tették a jó kis láncmosó berendezéseket.
No, sebaj!
Biztosan van olyan hely, ahol még nincs bekeverve, ott kell megvásárolni!
Irány a finomító!
És tényleg, ott szereztem be.
Egy ügyfélnek a napokban elmeséltem, hogyan zajlik ott a vásárlás. Azt mondta:
- Na, Mester! Ezt írja meg a blogjában!

Hát kérem:

Eldöntjük, hogy mondjuk hatvan liter petróleum kellene. Hatvan darab literes flakonnal, így el is tudunk adni belőle.
Írunk egy levelet az X Kft-nek. (Székhelye a finomítóban.)
Visszaírják a fillérre pontos árat.
Ezt átutaljuk.
Amikor megérkezett a pénz, kapunk értesítést, hogy mehetünk.
A finomítóba három sávon lehet bemenni. Egyiken tartálykocsik állnak sorba, a két másik üres.
Egyiken a behajtok, oldalt parkoló. Autó lezár, portára be, megkérdezni hol az X Kft.
- Nem úgy van az!  Maga rossz sávon jött be!
- Sebaj! Fő, hogy bent vagyok... Hol az X Kft?
- Hohó! Elébb ki kell menni és a jó sávon bejönni! Mindent kamera vesz!! Maga a dolgozók sorompóján jött be, nem a vásárlókén!!! Engem kirúgnak!!!!
- Jó jó, rendben! Ezt nem kívánom. Aztán hova parkoljak?
- Oda ahol most áll!
A tiszteletkör után kapok egy mágneskártyát meg egy térképet. A finomító belül kerítésekkel van szétszabdalva. Mindegyik előtt automata sorompó. Egy nagy tábla közelében a levegőben kell lengetni a kártyát, sorompó föl, tovább.
Az X Kft-nél megkapom a szállítót és mehetek a raktárhoz.
Most látom a papíron, hogy sajnos csak 3db 20 literes kannára tudtak kiutalást adni. Sebaj!
A raktárban viszont csak literes flakonok vannak.
Boldogan közlöm, hogy jó lesz így is! Átveszem! Hisz' eredetileg is így kértem!
- No csak lassabban! Nem lehet! Itten az áll, hogy 3db húsz literes!
Azzal nekiálltak a hatvan flakon nyakát kitekerni (biztonsági kupak, baromi nehéz nyitni) és egy béna tölcsérrel három üres kannába áttölteni.
Egy darab ideig eltartott.
Vissza az irodába az aláírt kiutalással és immár a drága folyadékkal ellátva.
Átveszem a számlát, vissza a lengetős sorompókon át a kapuhoz. Térkép és kártya lead, számla ellenőriz. Még gyorsan megkérdezem, melyik sávon mehetek ki és pikk-pakk van petróleumom.
Mit mondjak? Ritkán vásárolok belőle...