2012. május 6., vasárnap

Kicsikarni

Egy kicsit megint szakmai bejegyzés. A kerékpár bolt nagykereskedésből történő feltöltése.
Kicsiny üzlet, de tartunk vagy kétezer féle cikket. A kedves vásárlók bizonyára nem gondolják, hogy ezek tényleg legyenek is a polcokon, sokszor keservesen nehéz az alkatrészeket, kerékpárokat kicsikarni a forgalmazótól.
Egyik kedvenc esetem az általam ritkán látogatott nagykereskedésben. (Mindjárt kiderül, miért is nem járok oda sűrűbben...)
Az egyik szezonban hiánycikké vált a fűzött kerék. Egy kereskedő társam javasolta, menjek a K üzletbe, ott van bőven!
Megyek, köszönök. Elővánszorog egy fiatalember. Első szava:  kereskedő?? Szerényen közlöm, igen már huszonöt éve.
- Aha. Mi tetszik?
- Hallottam ezekről a pompás fűzött kerekekről.
- De hát azok fent vannak az emeleten...!
A fickó nem viccnek szánta. Tényleg, mintha kést döftek volna a lapockái közé, jött.
Vánszorogva.
Az emeletre.

Másik kedvencem a nagy méretű  gyártó áruháza.
Nyitás után negyed órával még egyetlen eladó, pénztáros, biztonsági őr nem volt látható.
A lámpák még nem voltak felkapcsolva. A sötét polcok között három kereskedő társam bóklászott.
A hangár méretű raktár túlsó végén egy kivilágított helységben az összes alkalmazott vidáman kávézott.
Kitolhattuk volna a megrakott bevásárlókocsikat az autóinkhoz, senkinek nem tűnt volna fel.

Valahogy minden széthullik. Nem csak gazdasági értelemben, erkölcsileg is. Az adott szó, a kötelesség már semmit nem jelent. Pontosabban: érzékelhető, ahogy ezek egyre kevesebbet érnek.
Kár.

1 megjegyzés: