Pincekulcsot

Történetünk a régmúltba repít. Mármint, a hazai kerékpározás nyolcvanas évekbeli megújulásának idejébe.
Akkoriban még nagyon kevés boltot, szervizt lehetett találni. Nagykereskedések, importőrök még sehol. Aki tehette, külföldről hozatott ezt-azt.
Ennek a korszaknak érdekes, különleges figurája volt Józsi bácsi.
Bicikli alkatrészekkel kereskedett.
A lakásában.

Lakótelepen lakott. A kaputelefonban kellett bejelentkezni. Ha gyanús volt a látogató, nem engedte be. Kerékpáros rövidnadrág, kézben fogott országúti gép feltétlen előnyt jelentett.
A jó "kapunyitó" szöveg - például - így hangzott:
- Csókolom Józsi bá'! Lánc kellene!
- Gyere fiam! Bzzzzzz...
Spájz kinyit, lekvárok között Sedis versenylánc, dobon. Láncbontó elővesz, hossz kiszámít, stift kinyom, fizet, távozik.
Az öreget egy "derék" szomszéd feljelentette üzérkedésért. Hogy a pincerekeszében zsákokban áll a kerékpáros cipő, meg minden más. (Ami egyébként mélyen igaz volt!)
Hatóság kiszáll.
- Na öreg! Hozza csak a pincekulcsot, kicsit szétnézünk!
Lebattyognak, öreg nyitja a pincét. Teljesen üres. A csupasz falak között egy kis por, kupacba söpörve.
Hatóság szentségel, elnézést kér, távozik.
Józsi bácsinak  k é t  pincéje volt...