2012. június 15., péntek

Ilinger

Esetleg Illinger.
Persze, így sem tudja senki mit jelent.
Kanyarodjunk vissza a daliás nyolcvanas évek közepéig. A bringás társadalom már ébredezett, terjedt a kétkerekű népszerűsége, de kerékpár az nem nagyon volt. Még a katasztrófálisan silány HVZ (XB3, Harkovszkij Velocipedszkij Zavod) megszerzése is nehézségekbe ütközött.
Favorit az nagyon ritka holló volt.
Csepel Sas, meg Maraton néha-néha. (Azt tudja vajon a kedves olvasó, hogy hazánkban a varrógép és a kerékpár gyártása össze volt kötve? A varrógép nyereséges volt, a bicaj veszteséges. E miatt, ha nem volt varrógép megrendelés, nem lehetett kerékpárt kapni. Főleg a váltósat, mert annak a gyártásához "konvertibilis", azaz nyugati alkatrészek kellettek.)
Ha fentiekből hozzá is jutottunk valamihez, az még mindig elég szerény volt egy komoly országútizáshoz. A szárnyas anya már menő volt, a gyorszáras használt Campa agy pedig már csúcs.
Ekkor jelent meg Illinger József úr.
Ő egy jól felszerelt gépműhely tulajdonosa volt és fantáziát látott a kerékpár alkatrészek gyártásában.
Elsőként ipari csapágyas, menetes, patentzáras agyakat készített. Talán tíz párat. Ezeket az általa ismert kerékpárboltosok önköltségi áron megvehették, reklámozás céljából. Én is ezek közé tartoztam.
Mi ajánlgattuk az ügyfeleknek, a mester kereste a sorozat gyártás gazdaságosabb megoldásait (pl. présgép, hogy ne kelljen sokat forgácsolni), de - sajnos - nem lett semmi a dologból.
Az én gépemben azóta is jól elvan...
(Nem akarok dicsekedni, de teljesítménytúrákon, olimpiai ötpróbákon, Balaton 200-akon olyan, de olyan gépek mellett gurultam el...;-)
Az elsőagy. A húzózár oxidáció elleni védelme nem állta ki az idő próbáját, így azt egy régi Campagnolo-val pótoltam.

A hátsóagy. Húzózár szintén Campa. Az eredeti egy szépen ívelt, kifejezetten elegáns darab volt, sajnos nem találom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése