Ígéretes

Ma ismét egy nagykereskedés.
A cím azért ígéretes, mert itt már mindent megígértek. Hogy így jó lesz, meg úgy jó lesz.
Valakinek talán jó lett, nekünk még nem.
A szélsőségek és végletek boltja.
Itt megesik, hogy sérült gépet viszek haza és csak munkaidő után tudom megreklamálni. Ennek ellenére másnap nyitásra itt a teherautó és hozza szó nélkül a cseredarabot, viszi a selejtet.
Tehát gépkocsi és sofőr az van.
Rá egy hétre rendelek árut bőven, de hiába várom az autót. Nem jön. Nem is telefonálnak.
Tehát gépkocsi vagy sofőr az nem volt. (Meg telefon sem...)
A dolgozók egy része a lelkét is kiteszi, már-már zavarba ejtően figyelmes. Másik része alszik egy sarokban.
Egyikük "káoszmenedzserként" aposztrofálja magát, de azt szerényen elhallgatja, hogy a munkájához szükséges káoszt maga állítja elő.
A kereskedők véleménye is erősen megoszlik.
Van, aki a lábát nem teszi be hozzájuk.
"- Oda?! Sorba állni, órákig? Amúgy sincs parkolási lehetőség, nem megyek!"
Mások szinte mindent innen visznek.
" - Jók a termékek, jók az árak. Neten rendelek, időre és darabra pontosan össze van készítve. Mindig a bejáratnál parkolok."
A válság dacára jól megy nekik, valószínűleg ezért engedik meg maguknak, hogy a további forgalom növekedéshez szükséges kisebb-nagyobb  lépéseket elmulasszák.
Ezeket most itt nem fogom kifejteni. (Hogyisne! Ingyen nem!)