Reosztát

A vízszintes felületek létrehozásáról már volt szó itt korábban. (2012 05.10.)
Ma egy másik elméletet ismertetek, mely persze kapcsolódik a témához. Kapcsolódik, mégpedig úgy, hogy ez segít majd telepakolni a szóban forgó vízszintes (és nem vízszintes) felületeket...
Ez pedig a "hazahordási elmélet".
Hazahordunk mindent. Ha kell, ha nem.
Itt most nem az élelmiszer-tisztítószer-szükséges dolgok körre gondolok. Nem. Azokra a tárgyakra, melyekre nincs szükségünk, de majd még jó lesz valamire.
Félig eltaposott Mont Blanc töltőtoll, mert ritka és értékes. Eltaposva nem, de csak nem hagy ilyesmit ott az ember?!
Kis tekercs drót. Úgyis ki van bomolva a kerítés egy-két helyen. Majd milyen jól jön! Igaz, ennél sokkal fontosabb dolgok elvégzetlenek, de majd! Egyszer!
A gyerek iskolájában selejtezés volt a szertárakban. A nyomásmérőt csak nem hagyom ott, úgyis csak kidobnák a kukába. A reosztát meg régi vágyam volt gimis koromban, milyen jól jött volna barkácsoláshoz! Ma már nem bütykölök, de hát csak hazaviszem, hiszen szinte új!
És visszük a sok cuccot...
És azt hisszük, hogy majd egyszer jól fog jönni.
Állítólag van egy bölcs mondás, mely szerint: ha valamit két évig nem használtál, szabadulj meg tőle!
Persze, van egy gyanúm, hogy ezt a logikus gondolatot Világ boldogabbik felében fogalmazták meg.
Nálunk a török (labanc, német, orosz) megszállás miatt más reflexek uralkodnak. Mindent begyűjtünk, mert jó lesz az még valamire!
Ha valakinek reosztát kell (toló ellenállás), jelezze. Odaadom. De csak kölcsön!!