Nem oroszhoz

Ma csak egy rövid szösszenet, mert néha kicsit dolgozni is kell...

Nem tudom, más kerékpár boltos (főleg szervizes) hogy van vele, de engem ki lehet üldözni a világból a küllőkön fityegő, csúszkáló színes gömböcskékkel.
Aki nem tudná: küllőre pattintható bigyó. Csúszkál, sikálja a felületet, kopog-zörög.
Ennek az ellenérzésnek két oka is van.
 - Az egyik az pusztán technikai: hibát keresve megpörgetsz egy kereket, de nem az esetleges káros zajt hallod, hanem ezeknek az izéknek a hangját. Ha forgatni szeretnél egy küllőanyán, útban van.
 - A másik ok politikai gazdaságtani: a hetvenes-nyolcvanas években nem lehetett sem kerékpárhoz, sem alkatrészhez hozzájutni. Legalábbis sportbicajhoz. Főleg az nem volt, ami kopik vagy szakad. Na, küllőtisztító az volt rogyásig.
Ki emlékszik a József körút 41. alatti Csepel márkaboltra? Belépve jobbra voltak a kiállított kerékpárok (kontrásak). Szemben egy pult, mögötte raktár. Balra volt az önkiszolgáló alkatrész "áruház". A földön gumihenger "28-as, nem oroszhoz!!" felirattal. Középen egy gondola (tele küllőtisztítóval), a túloldalon küllők, aránylag sokféle.
Bowden, fékbetét? Racsni?? Váltó??? Első átdobó???? Na ezek soha! Ezekért szépen át lehetett fáradni Schwartz-Szigeti úr műintézményébe. Érdekes, ott mindig volt!
Sokan visszasírják a Kádár-rendszert. Szerintük akkor minden biztosabb, kiszámíthatóbb volt.
Kérem ezen személyeket, vizsgálják felül véleményüket és most már vegyék figyelembe a küllőtisztító gyöngyöt is!