2012. június 20., szerda

Nem oroszhoz

Ma csak egy rövid szösszenet, mert néha kicsit dolgozni is kell...

Nem tudom, más kerékpár boltos (főleg szervizes) hogy van vele, de engem ki lehet üldözni a világból a küllőkön fityegő, csúszkáló színes gömböcskékkel.
Aki nem tudná: küllőre pattintható bigyó. Csúszkál, sikálja a felületet, kopog-zörög.
Ennek az ellenérzésnek két oka is van.
 - Az egyik az pusztán technikai: hibát keresve megpörgetsz egy kereket, de nem az esetleges káros zajt hallod, hanem ezeknek az izéknek a hangját. Ha forgatni szeretnél egy küllőanyán, útban van.
 - A másik ok politikai gazdaságtani: a hetvenes-nyolcvanas években nem lehetett sem kerékpárhoz, sem alkatrészhez hozzájutni. Legalábbis sportbicajhoz. Főleg az nem volt, ami kopik vagy szakad. Na, küllőtisztító az volt rogyásig.
Ki emlékszik a József körút 41. alatti Csepel márkaboltra? Belépve jobbra voltak a kiállított kerékpárok (kontrásak). Szemben egy pult, mögötte raktár. Balra volt az önkiszolgáló alkatrész "áruház". A földön gumihenger "28-as, nem oroszhoz!!" felirattal. Középen egy gondola (tele küllőtisztítóval), a túloldalon küllők, aránylag sokféle.
Bowden, fékbetét? Racsni?? Váltó??? Első átdobó???? Na ezek soha! Ezekért szépen át lehetett fáradni Schwartz-Szigeti úr műintézményébe. Érdekes, ott mindig volt!
Sokan visszasírják a Kádár-rendszert. Szerintük akkor minden biztosabb, kiszámíthatóbb volt.
Kérem ezen személyeket, vizsgálják felül véleményüket és most már vegyék figyelembe a küllőtisztító gyöngyöt is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése