2012. június 7., csütörtök

Kiskapu, II.rész.



Ekkor történt valami. Mi okból, nem fogjuk megtudni.
Az egyik lakó, akinek az egészsége kissé labilis volt, (aztaaa, de finoman tudok fogalmazni!) bár korábban egyik leglelkesebb használója volt az átjárónak, egyszer csak meggondolta magát.
Bírósági keresetet adott be a kapu megszüntetése érdekében. (E lakót innentől Felperesként fogom említeni.)
Akit beperelt, a telekhatáron álló épület üzemeltetője. És ha már lúd, legyen kövér: mivel a saját lakóközössége elsöprő többséggel jóváhagyta az átjárást, hát beperelte a közös képviselőt is. (Ők ketten lettek az Alperesek. Gyerekeik közben már iskolába jártak.)
Az ok a kiskapun át zajló forgalom tűrhetetlen mértékű zavaró hatása, mely már-már a Felperes lakhatását veszélyezteti...

Kitűzték a tárgyalás idejét.
Felperesünk ügyvéddel megtámogatva vonult fel.
Alperesek csak magukért, jogi támogatás nélkül.
A Felperest kérdezték először.
- Mi a panasza tulajdonképpen?
- Hát kérem, ezek a gyerekek reggeltől estig ordítozva rohangálnak keresztül a kapun!
- Érdekes! (Így a bíró.) - Nem is járnak iskolába?! Lássuk a helyszínt!
Azzal magához rendelte a feleket és egy térképszerű "légi felvételen" megtekintette a kaput és a Felperes lakását.
- Szóval itt lakik Ön? (Bökés a térképre.) - És itt, (térkép másik széle) a kiskapu?
- Igen, igen!
- És ez a távolság, ez zavarja Önt a lakhatásban?
(Utólag Felperes így mesélte nekem: rögtön láttam, hogy a bíró "nem vevő" az én problémámra...)
A Felperes látva a bíró hozzáállását, új fegyvert vetett be:
- Valahogy a valóságban másként néz ki!
A bíró felnézett:
- Ön szerint Alperesek manipulálták a fotót?!
Puff! Tárgyalás berekeszt,  elnapol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése