"Mai történetünk Lacáról szól. Nagy bringás és evezős. De nem csak ezért szeretjük, ugyanis kitűnő gyógymasszőr és csontkovács."

Hangos roppanással

Gyakran megesett, hogy amíg a kerékpárjából kihúztuk a nyolcast, ő helyretolt egy csigolyát.

Például megérkezik dél körül.

- Gyerekek! Még felugranék délután a Kékesre, csak itten szarakodik ez az izé! Megnéznétek?

- Persze, hozd csak be! (Így Balázs, a szerelő.)

- Te Balázs! Miért tartod olyan ferdén a nyakadat?

- Ne is kérdezd! Pokolian fáj. Elaludtam, vagy mi...

- Na, ezt nem hagyjuk, de a műtéthez lépcső kell. Gyere ki a műhely elé.

- Áh nem érdekes. Nem fáj annyira.

- Szó sem lehet róla! Nem maradhat így, csak rosszabb lesz!

Balázst kiviszi a bolt elé, lenyomja a beton lépcsőre, fél lábával átlép fölötte:

- Lazíts el magad! Teljesen!!

Azzal az álla alatt megemeli és egy rántással fordít egyet műszerészünk fején. Közben jól hallható roppanás.

Balázs föláll.

- Tényleg sokkal jobb lett! Köszönöm.

Azzal megy vissza a satuhoz.

Na, most képzeljük el ugyanezt a jelenetet két várakozó német turista hölgy szemével, utólag otthon elmesélve:

- Képzeld el drágám, várunk a szervizre. Megérkezik egy bicajos, némi szóváltás után kivonszolja a szerelőt a műhely elé. Lenyomja a betonra és hangos roppanással kitekeri a nyakát! Szörnyű! Vajon mit vétett szegény fiú...?