"Ma egy kis árnyékos oldal"


Milyen tüskét?

Néha szomorú kellemetlenség is éri a kerékpár boltost.
Most nem arra gondolok, amikor visszahozzák a frissen vásárolt tömlőt.
Lecsapja a pultra:
- Most vettem!
- Igen. És?
- Lyukas!!
- Gondolja, hogy lyukasan adtuk el?
- Biztosan, mert hazavittem, beszereltem és azonnal leengedett!
- Értem. Tüskét, szilánkot, drótot kihúzta?
- Milyen tüskét?! Micsodákat?
- Na, kanyarodjunk a kezdetekhez: miért kellett az új belső?
- Hát mert a régi kilyukadt!
- Na, és mitől lukadhatott ki? Talán egy tüskétől, egy üveg darabtól? És ha az még benne van a külsőben?
- Hűha! Bizony nem néztem meg...
Szóval nem az ilyen esetekről van szó. Ezek inkább mulatságosak.
(Szoktam emlegetni, miénk a legjobb szakma: az ügyfelek nemcsak fizetnek, de szórakoztatnak is bennünket...;-)
Most arról beszélek, amikor a húsz éve rendszeresen visszajáró barátságos öregúr hozza a pöpec bringáját szervizre.
- Kedves mester, valami szorul! Nehéz hajtani.
Megnézem a jól karbantartott járgányt. Minden csapágya kifogástalanul fut, nincs nyolcas, a fékek és váltók pontosak, a lánc szépen ápolt.
Na, most hogyan mondjam meg finoman, hogy a kerékpár hibátlan, csak a tulajdonos felett elszállt az idő?
Nézni az arcát, amikor tudatosul benne, hogy nem a gépben van a hiba...
Ez bizony kimondott árnyoldala a munkánknak, még ha - szerencsére - ritkán is szembesülünk vele.