"Ma egy kis rendőrség, meg ilyesmi... Nem vidám, de - talán - tanulságos."

Kapát állítok a hátadba

Régi történet. Apropója, hogy megint volt hasonló.
Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés. Esetleg vétség.
Mai - igaz - mesénk a veszélyes fenyegetésről szól.
Sok éve az alagsorban egy magányos pasas lakott. Nem volt egészen százas szegény, állítólag olyan dolgokba is keveredett, melyek következményét magányban kellett viselnie.
Ez az ember megharagudott rám. (Mint később számára is kiderült: alaptalanul.)
Ha megjöttem az autómmal, azt lezárva az udvaron, emberünk lakás ajtaja előtt kellett elmennem, hogy haza  jussak. Ha nem volt senki az udvaron, az ablakban, megfenyegetett.
Nem volt túl szellemes, egysíkúan fogalmazott: egyszer úgyis elkaplak, kinyírlak, kapát állítok a hátadba, stb.
Ha volt valaki hallótávon belül, meg sem mukkant. Én soha nem reagáltam ezekre, a pasast egyszerűen levegőnek néztem.
Egy darabig tűrtem az esti műsort, aztán egy jogban járatos valaki tanácsot adott:
- Figyelj, menj be a kerületi kapitányságra. Keresd meg az ügyeletes tisztet és tegyél feljelentést! Ez komoly dolog!
Megfogadtam. Bementem, megtettem.
Két hét múlva idézést kaptam.
A rendőrség folyosóján már ott ült a derék alagsori szomszéd, mogorván.
Először engem hívtak be.
A középkorú nyomozó megkérdezte:
- Volt-e tanú?
- Soha! Erre mindig ügyelt a derék ember, hogy ne legyen.
- Jobb lenne, ha lett volna, de így se rossz. Tessék kint várni!
Kimentem, behívták a pasast.
Bent volt jó fél órát. Majd kijött és elviharzott.
Megint beszólított a nyomozó és a következőket mondta:
- Nézze Uram! Szerintem nem fog többet ilyesmi előfordulni. Ha mégis, azonnal jelezze!
Nem tudom, miről beszélgettek bent fél órát, mit mondott a rendőr a szomszédnak, de soha többet nem ismétlődött meg a dolog.