Kiszakad

A munkafelvétel csapdáiról ejtünk ma szót.
Megtörtént eset, kis szépséghiba (és szerencse), hogy mással, nem velem.

Kissrác bejön: - Csókolom be kéne állítani a hátsó fékemet!
Boltos (éppen elfoglalt): - Jól van, öcsi! Támaszd oda oldalra, majd megcsinálom.
Kölyök: - Mikor lesz meg? Ja, és mennyit hozzak?
Boltos: - Gyere vissza egy óra múlva és hozzál kétszáz forintot. (Egy perc alatt meglesz, bőven jól járok.)
Gyerek el, emberünk meg kezelésbe veszi a vasat.
Rögtön látja, a féknek kutya baja, ám a hátsó kerékben rettenetes nyolcas van. (De egy hülye vagyok, hogy nem néztem meg...) Mindegy, nekiáll kicentrírozni. Szépen halad, ám ekkor kiszakad egy küllő.
Sóhaj. Mindegy, elvállaltam, kipótolom.
Ja, sajnos pont racsni oldalról hullott ki a nyomorult!
Megint sóhaj. Leveszem a racsnit.
Veszed ám! Tudod mikor? Sérült a leszedő felülete.
Semmi baj, szét kell szedni a racsnit, a tönköt satuval megfogni, letekerni és kész.
Sajnos a racsni bontásakor a benne lévő hatvannégy kis csapágy golyó harminckét irányba szétgurul. Ki kell a helyüket takarítani, bezsírozni és egyenként csipesszel visszarakosgatni a golyókat. Hatvannégyet. Aztán összeszerelni a kilincsmű lefogásával, úgy hogy egy darab kis golyó se csússzon rossz helyre, mert akkor... (...és megint elölről. Babits)
Amúgy hamar megvan, negyedóra, húsz perc az egész...?
Letelik az egy óra, kölök jön vissza, de emberünk tébolyult tekintettel még szerel, csak szerel...
Kétszáz forintért.