Halálos biztonsággal

Sok évvel ezelőtt egy halk szavú, udvarias, készséges úriember képviselte az egyik sisak márkát. Cs úr házhoz jött, korrekt volt, jó árakat adott.
A terjeszkedés és a fejlődés megállíthatatlan. Cs úr MTB kerékpárokat is elkezdett forgalmazni.
A gép jellegzetes matt homok vagy matt zöld színű, kékre eloxált alu kiegészítőkkel szerelt "belépő modell" volt.
Alkatrészekből, itthon rakták össze őket.
Árához képest még egészen jól el is működgetett.
Kivéve a középső csapágyat.
Amikor ugyanis lejárt a termék garanciája, a hajtóműcsapágy az órájára nézett: - Hoppá! Elmúltunk egy évesek?
Azzal úgy megállt, hogy no!
A tulajdonosok a beszorult főtengellyel sírva tolták vissza az erdőből a járgányt, mert meg sem lehetett mozdítani a hajtóművét.
A műtőben szétszedtük. Kenőanyagnak halvány nyomát sem találtuk. Csak fémpor...
Amikor már a sokadikat szervizeltük azonos tünetekkel, a forgalmazóhoz fordultam. Ő széttárta a kezét:
- Nem értem! Egy hordó zsírt adtam a fiúknak és mind elfogyott! Alaposan megnézték?
Megnyugtattam az urat, hogy jól képzett munkatársaink halálos biztonsággal képesek megkülönböztetni a csapágyzsírt a fémportól és a rozsdától.
Nem hittünk egymásnak, elváltunk.
A gyártás kifutott, kiszállították az utolsó gépet is, a szerelő üzemet ki kellett üríteni. A szerszámokon kívül rengeteg karton lap maradt, melyeket a késztermékek közé tettek, ne karcolják meg egymást.
Ekkor Cs úr felkeresett bennünket és igen sűrűn elnézést kért.
Az üzemcsarnokban a rendrakás során, a karton papírok mögött elrejtve - bent egészen a falnál - egy hordó bontatlan zsírt talált.