2012. augusztus 15., szerda

"Ma kiderül, miért van átkozottul drága telós villa a gépemben..."

Frontálisan

Ma az előleg fontosságáról. De nem az előző századforduló híres publicistáinak ihletőjéről, hanem a kerékpárbolti megrendeléskor fizetendő összegről.


Sok éve, amikor még az alumínium MTB váz ritka volt, bejött egy testes úr. Gyermeke GT aluvázas gépébe meg szerette volna rendelni a lehető legdrágább teleszkópos első villát. Csalódottan vette tudomásul, hogy a titánnyakú változatot - horror ára miatt - az importőr be sem hozta az országba. Szegény, kénytelen volt beérni az alu nyakú modellel.
Szerencsére észnél voltunk és elkértük előlegbe csaknem az egész összeget.
A villa megjött, nyakát belekurtítottuk a jó alacsony vázas (tehát rövid homlokcsövű) bicajba.
Majd vártuk a megrendelőt, vigye az elkészült gépet. Nem jött.
Felhívtuk a telefonját, ahol is a titkárnője jelentkezett és beszámolt a következőkről:
- Az igazgató urat szörnyű baleset érte! Frontálisan ütközött az autójával, jelenleg is kórházban van. A gyermeke mellette ült, ő szegény megvakult,  a felesége idegösszeomlást kapott, borzasztó! Borzasztó! Amúgy miért is keresi?
- A gyerek elkészült kerékpárja miatt...
Ekkor a háttérből:
- Micike! Kérem a telefont!
És máris beszélhettem magával az igazgató úrral, aki a legkevésbé sem volt a kórházban, ellenben a titkárnője mellett hallgatta a beszélgetést. Megígérte, hogy jön a bicajért.
De többet nem találkoztunk.
Közös ismerőseink révén hamarosan megtudtam, hogy egy szó sem igaz a drámai történetből. A derék úr elkövetett valamit és sietve egy közel-keleti (nem arab) országba menekült, elkerülendő a kiadatást.
Írtam még egy-két felszólító faxot, majd egy ajánlott, tértivevényes dörgedelem után szétszedtük a kerékpárt és eladtuk.
Kivéve a villát. Az túl drága volt és túl rövid nyakú.
Végül a munkatársaim felfedezték, hogy az én bringámba pont beleillik. Bele is tették. Jó lett.
Mintegy két év (!) elteltével csöng a telefon, jelentkezik ám a feleség.
- Van minekünk ott egy kerékpárunk, igaz?
- Már nincs. Egy év után eladtuk.
- Semmi baj! Akkor valamikor beugrom a pénzért.
- Csak tessék.
- Mennyit is kapok?
- A bicajt eladtuk negyvenezerért, az éves tárolás volt ötvenezer, tessék hozni  tízezret és rendben vagyunk.
- Öööö... Lemondok a kerékpárról!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése