Azonnal gyere vissza a puskádhoz
Volt egy időszak Magyarország történelmében, amikor a Haza védelme nem volt többé megoldható Cserny László 23 éves fiatalember nélkül. Ezért felajánlották, hogy 720 napig mosnak-főznek rám és a programjaimról is gondoskodnak. Ha nem tetszik, esetleg ugyanennyi időt nehéz vasban tölthetek...
Hamar sikerült döntenem, így némi alapkiképzés után egy hegytetőre vezényeltek, ahol huszonöt fő körüli "helyőrséggel" különféle berendezéseket működtettünk. Aránylag jól éreztük magunkat, mert ha minden gép tette a dolgát, bennünket teljesen békén hagytak.
Ez a hegytető a valóságban inkább fennsík volt. Itt laktunk jó nagy bekerített telken egy barakkban. Az asztal simaságú ősgyep alatt - öt-tíz centivel - öntött betonhoz hasonló szikla.
Na, egyszer kitalálták - ott fent - hogy nem megfelelő a védelmünk. Kiadták parancsba, hogy a terület négy sarkába ássunk "L" alakú lövész állásokat. Miután minden csákányunk szétment, hoztak légkalapácsot és azzal nagy nehezen elkészítettük az "erődöket".
A sáncok hivatalos átvételére egy rakás magas rangú érkezett, még tábornok is volt közöttük.
Nekünk ki kellett nyargalni a gödrökbe és töltetlen géppisztollyal tüzelőállást elfoglalni. A tisztek körbejártak és megtekintették az eredményt.
Miután a hátam teljesen kint volt a fedezékből, letámasztottam a fegyveremet és leültem. A "gödörparancsnok" tizedes falfehéren sziszegte:
- Te barom! Azonnal gyere vissza a puskádhoz, mert becsuknak bennünket, mint a malacot!
Közben odaértek a szemlézők.
- Katona! Miért nincs a helyén?
- Jelentem, én meghaltam!
Alezredestől fölfelé talán már van némi humorérzék, mert a piros lampaszos mosolyogva kérdezte:
- Hogyan történt?
Elmagyaráztam, hogy a fél hátam kint van a fedezékből, semmi értelme az egésznek.
- Dehát magát szemből támadják!
- Engem igen, de a hátam mögötti hasonló állást is szemből lövik, az ottani bajtársaim feje felett elzúgó lövedékek pedig pont bennünket találnak el.
A magas rangúak összenéztek, és egy pillanatig érezni lehetett, hogy az egész jelenlévő társaság a bakáktól a tábornokig pontosan ugyanazt gondolja, hogy tényleg semmi értelme az egésznek.
Mintha megsejtettük volna, hogy a jövőben nem szemből támadó ellenséges harcosok fenyegetnek majd bennünket, hanem svájci frank alapú, ingatlan fedezetű hitelek...
Érdekes, hogy azt írja, hogy "töltetlen géppisztollyal" harcoltak. Ezek szerint kevés volt az a két év (vagy már régen volt) és nem volt ideje megtanulni, hogy töltetlen fegyver nincs!!! :) A viccet félretéve, súlyos hibája volt ez a jelenség a katonai kiképzésnek, hogy mindenhova vitették az emberrel a fegyvert, de az mindig töltetlen volt. Az embernek hiába magyarázzák, hogy az töltött fegyver, ha tudja, hogy nem az. Ebből aztán jött a megszokás, hogy csak töltetlen fegyver van, és amikor véletlenül töltött fegyver került a kézbe, akkor jöttek a súlyos, sokszor halálos balesetek. Nem vagyok benne biztos, hogy ez akár egy jottányit is fejlődött azóta.
VálaszTörlés