A Sátán Hajléka

Megjelenésében kifogástalan, elegáns hely. Felkészült alkalmazottak, nem törik össze ugyan magukat, de korrekt tempóban szolgálnak ki.

Ez nem vonatkozik a pénztárra, ahol bármi fontosabb, mint a vásárló. Ott áll már öt perce a hülye kereskedő egy köteg pénzzel? Hát aztán! Várjon csak, neki most dolga van! Papírokat kell lapozgatni és tologatni, az csak nem várhat?!

Van valami vezető is, de ő nem nagyon látszik, csak az intézkedései. Ezek szépen, szisztematikusan kényelmetlenné teszik a vásárlók dolgát. Az e miatt bekövetkező forgalom csökkenés nem nagyon zavarja. (Biztosan ismeri a híres, régi kereskedői mondást: „Rosszul megy a bolt? Rúgj ki pár vevőt!”

Amúgy volt időszak, amikor rendkívül gyakran változott az irányító(k) személye. Ebből az időből származik a kiszólás: „ az e heti igazgató szerint…”

Szerencsére ül ott egy ember, aki mindent elintéz. Ezt pontosan úgy értem, hogy mindent! Egyszer valahol a cégen kívül futottunk össze, kérdésemre, hogy mit keres munkaidőben az utcán: „már a budipapírt is velem szereztetik be..!”

A garancia kezelés korrekt, a kiszállítás gördülékeny és kiszámítható.

Az általuk forgalmazott termékek most már máshol is beszerezhetők, sokszor (sokkal) jobb áron. E tény azonban – érdekes módon – inkább nyomasztja az alkalmazottakat, mint a cégvezetést.

Vevőiket három csoportba sorolom.

1., Egy kis szatyornyit vásárol, nem is minden héten jön. Készpénzre vásárolhat.

2., Két nagy szatyorral gyűjt, haladékos számlát kap, szezonban hetente számíthatunk rá.

3., Be sem jön. Neten rendel baromi mennyiséget, kiszállíttatja. Egy részük annyira nagymenő, hogy csak ügyvédi felszólításra fizet. Vagy nem.

A - fenti nagyker cégről alkotott - véleményem mérlegelésekor figyelembe kell venni, hogy az általuk forgalmazott megdöbbentően széles választékból csak egy keskeny szegmenst „fogyasztok”.

Ahogy az egyik itteni termékmenedzser fogalmazott, amikor valamiben kikértem a véleményét: előrántva egy tollat és egy papírt, picit egymáshoz érintette azokat „- na ilyen kis pont vagyok én itt!”