Mázsa..? Nem! Tonna!

A Zugligeti általános Iskolában sok év óta jelentős mennyiségű papírt adnak le a diákok és szüleik. Az összegyűlt anyagot egy papírgyár újra hasznosításra elviszi. A befolyt összegek az első félévben az iskolát, a másodikban az osztályokat illetik. Az iskola ebből a bevételből már több fénymásolót, tűzhelyet, hűtőszekrényt és játszótéri berendezéseket vásárolt. Az osztályok külföldi - magyarlakta - területekre kirándulnak a „papírpénzből”.

Egyszer telefonáltak az Önkormányzattól a titkárságra:

-         A maguk iskolájában gyűjtik a papírt?

-         Természetesen.

-         Mennyi jön össze egy évben?

-         Olyan hetven-nyolcvan tonna.

-         Izé… Hetven-nyolcvan mázsa??

-         Nem. Tonna.

-         ……….

Minden hónap első hétfő-kedd-szerda reggelén hét órától nyolcig lehet leadni a kötegeket az iskola felső sport udvarán. Ez egy aszfaltozott pálya, ahová ilyenkor autóval be lehet hajtani a felállított mérlegig. Egy felnőtt felírja, amit a nyolcadikos négy fiú kiemel a kocsikból, lemér, majd a papírgyár teherautójára felpakol.

Minden tanulónak és osztálynak külön vezetik a teljesítményét, mert versenyben állnak egymással. A nyári szünet végén a legeredményesebb gyerekek jutalomtáborozáson vesznek részt. A papírgyár pénzen kívül természetben is juttat a sulinak: spirálfüzetek, írólapok stb. formájában.

Mint szülő, évekig segítettem a reggeli átvételt. Az ez idő alatt a szülőkről kialakított – kissé sarkított – véleményemet egy kis dolgozatban foglaltam össze:

PAPÍRGYŰJTŐ TÍPUSOK

A LELKES

Este, hazafelé a munkából a szomszéd házak kapualjából is hazaviszi a reklámújságokat. Válogatja, kötegeli. A suliban járva mindig kérdezi: - Mikor lesz már a következő átvétel?

AZ ELFOGLALT

- Jaj, elnézést kérek, de most pont nem volt időm összekötni! Csak úgy beszórtam a csomagtartóba, ugye nem baj?

(Még életében nem kötött össze újságot, de ha több ideje van, szakadós reklámszatyorba is szokott rámolni.)

A PRECÍZ

Türelmesen várja, hogy sorra kerüljön a mérlegnél. Minden papírkötege egyforma magas, az átkötő spárga masnira kötve.

- Otthon már lemértük, nyolcvanegy kiló. Tényleg annyi? Akkor negyven és fél mindkét gyermekemnek, viszlát!

A REZZENETLEN

Soha nem mosolyog, röviden köszön. Elegáns ruhája miatt sajnos nem nyúlhat a papírhoz, de megmutatja, honnan kell kivenni.

A TÁJÉKOZATLAN

- Sajnos, nem tudtam erről a lehetőségről! (Be volt írva az üzenőbe, ki van plakátolva, évek óta ugyanolyan menetrend szerint adható le a papír.)

- És tényleg a színeset is átveszik? Naaahát…

A LAZA

A mérlegtől harminc méterre parkol le. Külön kérésre közelebb jön. Húsz méternél megáll (szemben), majd kinyitja a csomagtartót (hátul).

- Gyerekek nincs most olyan sok. Százötven-kétszáz kiló az egész, hamar odahordjátok!

A NÉMA

Nem köszön. Esetleg kinyitja a csomagtartót, de semmiképpen nem pakol. Gyermeke a hátsó ülésen ül, de nem segít. (Ő sem köszön.)

A JÓPOFA

- Szervusztok aranyoskáim! Délután jövök erre pár mázsa papírral, lesz aki átveszi? Nem baj, majd bedobom a kerítésen!